Sajnálom
2011 június 17. | Szerző: revi11 |
Ui:és én néha úgy érzem,ezzel a fájdalommal nem is akarok tovább élni.
Szégyellem magam ezért,mert mindenem megvan.
Küzdök is.
De ez van.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Revi borzasztóan sajnállak, mert amikor az ember édesanyjának a hiánya nagy fájdalom. Gondolj arra, hogy igazán csak az hal meg, akire nem emlékeznek. Ölellek szeretettel.
Én vagyok a szelíd őszi eső
Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Ismeretlen
“Soha, de soha nem veszítjük el szeretteinket (…). Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből. Csak nem egy szobában vagyunk velük.” Coelho